PÁNIK? SZORONGÁS? FÓBIÁK? DEPRESSZIÓ? NEM CIKI!

Mi a pánikroham? A pánikroham a test normális félelmi reakciójának eltúlzása. Mindnyájunk szervezete termel adrenalint, ezért életünk során valamikor mindannyiunkat elfoghat a pánikroham. A pánikbetegség súlyos egészségügyi probléma a fejlett országokban.

Időnként mindenki érez szorongást, feszültséget, nyugtalanságot, félelmet. Egy bizonyos szintig ez egészséges: fokozza a teljesítőképességet (pl. sportban, munkahelyen), és a szervezet, ha fenyegetést észlel, felkészíti a testet a menekülésre vagy éppen a szembeszállásra (fight or flight, azaz "harcolj vagy menekülj"). A hosszabb ideig tartó szorongás viszont olyan gyengítő hatású, mint egy erős influenza. Akkor válik problémává a nyugtalanságérzet, ha az élet minden területére átterjed, és általános érzéssé válik. Olyan mindennapos érzés, amely azonosítható külső ok nélkül is létrejön. Tehát nem egyenlő a félelemmel, aminek van pontos külső oka. A szorongás a tehetetlenség érzésével összekötött félelem érzete, amikor az ember úgy érzi, hogy semmiféle befolyással sincs a történésekre.

Testi tünetek kísérhetik. Ilyen lehet: szívdobogás, émelygés, mellkasi fájdalom, fejfájás, gyomorfájás, izomfeszültség a vállban és nyakban, szédülés, fáradtság.

Érzelmi komponensei: nyugtalanság, izgatottság, érzékenység, álmatlanság vagy rossz álmok sorozata.

A pánikzavar több egymás követő lépés eredményeként fejlődik ki. Az első lépés azokból a kellemetlen fizikai érzésekből álló esemény, amelyek rettegéssel töltenek el, és amelyeknek okát nem ismerjük. A folyamat következő lépése az, hogy ezeknek a titokzatos tüneteknek nincs elfogadható magyarázata.

A pánikroham iszonyatos voltát csak az tudja megérteni, aki már átélte.

Ezért el sem tudjuk képzelni, hogy mi magunk vagyunk a felelősek ezekért a rettegett rohamokért. A pánikrohamok figyelmeztetésként szolgálnak: nézzük meg már végre igazán, mi zajlik az érzelmi életünkben.

A szorongás-/ pánik kifejlődésének kulcsa sokkal inkább az, amit gondol és hisz az ember arról, ami történik vele. A legtöbb szorongást nem maguk az események okozzák nekünk, hanem az a tartalom és jelentőség, amit az eseményekbe belemagyarázunk. Mivel gondolkodásmódunk egyfajta tanult magatartásséma, azt is megtanulhatjuk, miképpen irányítsuk. Egyszerűen csak az eseményekre adott válaszreakciónkat, azaz az érzelmeinket kell felismernünk, megismernünk és ha kell, megváltoztatnunk. Legtöbb érzelmünk a minket körülvevő eseményekre adott válaszaink eredménye, mely igen gyorsan, és többnyire tudattalanul megy végbe. Az agynak az a képessége, hogy gyorsan és önműködően értékeli az eseményeket, azt a tévhitet eredményezte, hogy az érzelmeket emberek és események szülik. Valójában az érzelmeket az a jelentőség szüli, amelyet mi magunk tulajdonítunk az embereknek, illetve az eseményeknek (ezeknek a gyökere a gyerekkorban keresendő, hiszen hitrendszereink alapelemeinek jó részére hétéves korunk táján tettünk szert). Tehát, ha mindannyian ugyanazt az eseményt éljük át, akkor sem egyformák az érzelmeink, mert az eseményt mindegyikünk másképp fogja fel.

Érzelmeink akkor válhatnak önrombolóvá, ha látszólag minden ok nélkül jelentkeznek, túlzott intenzitásúak vagy huzamos időn át tartanak. De miért is? A válasz egyszerű. Mindenkinek van legalábbis néhány, de többnyire igen sok irracionális és irreális hiedelme és gondolkodási sémája. Ez azzal jár, hogy az automatikus értékelő folyamat az agyban, az eseményeket ekként fogja értelmezni és negatív érzelmeket fog kiváltani. Ugyanis napunk legnagyobb részében "robotpilóta" viszi a gépünket. De, természetesen az érzelmek megértéssel, tanulással és fejlődéssel módosíthatóak, akárcsak a negatívan befolyásoló hitrendszereink. Belsőnkben állandó dialógus folyik, és a hatalmas emlékanyagunkból mindig azokat idézzük vissza, amelyek a jelenlegi lelkiállapotunknak megfelelnek. Ha ezeket megváltoztatjuk, megváltoztatjuk a módot is, ahogyan az eseményeket értelmezzük. Lényegében ez nagyon egyszerűen hangzik, viszont nem könnyű egy automatikus folyamatot felülírni, pláne akkor, ha azt sem tudjuk, pontosan melyik programunk / emlékünk / elfojtott érzelmünk fut éppen, de legfőképpen hogy miért...

Időbe és erőfeszítésbe kerül gondolkodásunk és cselekvésünk megváltoztatása. Különösen igaz ez olyanokra nézve, amelyek a sok ismétlés folytán már-már automatikussá váltak. Rengeteg gyógyeljárás létezik, és gyakran kombinálják egyéb kezelési formákkal is, gyógyszeres kezeléssel, pszichodinamikus terápiával és hipnózissal.

Saját tapasztalataim a pánikbetegséget illetően: 
Személy szerint évekig szenvedtem tőle. Ráadásul az életem azon szakaszában alakult ki, amikor mondhatni semmi jelentős problémám nem volt. Természetesen akkor még nem tudtam, hogy nem kell ahhoz feltétlenül "túlfeszítettnek" lenni, hogy valaki pánikrohamot kapjon. Különböző kezeléseket kipróbáltam, kombináltam. A gyógyszerek szedése arra volt jó, hogy az általános szorongásszintem mérsékeljék. Egyébként azoknál, akik csak gyógyszert kapnak, a visszaesési arány igen magas. A gyógyszereknek a szorongás kezelésében meghatározott szerepük van. De nem mindenki számára. A gyógyszeres kezelés mellett pszichológushoz jártam hosszú hónapokon keresztül, de nem volt elég, mert nem jutottunk el a "gyökér" félelmeimhez. Majd mikor rájöttem, hogy erősen megszenvedtem, és kémiai függőségbe kerültem egyes gyógyszerektől, oly annyira, hogy leírhatatlan elvonási tüneteim lettek; akkor és ott volt az ideje felelősséget vállalni, szembenézni elfojtott érzelmeimmel. Csakhogy ez egyedül nem ment túl jól. Mantráztam én mindent, hogy jól vagyok, erős vagyok stb., de hiába... Ráadásul a gyógyszerelvonás idején a szorongásom szintje jóval nagyobb lett, mint a gyógyszeres kezelés előtt. Ez annak is köszönhető, hogy megtapasztaltam az elvonási tüneteket, melyeket soha többé nem akartam átélni, ezért minden pillanatban ellenőriztem /szinte kényszeresen/, hogy nálam van-e a gyógyszerem. ...és ez nem kis stressz forrása lett. Hónapok teltek így el. Aminek köszönhető a gyógyulásom, hogy ösztönösen vezetett meditációkat hallgattam, hogy lenyugtassam magam. Ez az ellazítás nemcsak a testemnek esett jól, hanem (mint utólag kiderült) a vezetett meditációk szövege elérte a tudatalattimat is. Ez persze jóval hosszabb idő volt, mint elmenni egy hipnózisra vagy theta healingre, vagy olyan foglalkozásra ami gyorsabb és hatékonyabb, de akkoriban nem volt erről tudomásom.

Amit még feltétlenül meg kell említenem, hogy a gyógyszerek elvonása is problémákat okozhat, ezért azt lassan és felügyelet mellett kell végrehajtani! Semmiféle előírt gyógyszert nem szabad abbahagyni anélkül, hogy megbeszélnéd orvosoddal!

Nem azt akarom állítani, hogy az orvoslás felesleges, de a hitem szerint az orvostudomány és a kiegészítő szakemberek (kineziológus, gyógytornász, masszőr, természetgyógyász, hipnotizőr, coach, stb.) együtt tudnak működni. Egyik részről sem jó, ha nem veszik figyelembe az egész-et és így kapsz egy tablettát arra a darabodra, kivágják amazt a fájdalmas darabkát, és kész, meggyógyulsz... Nem jó, ha elsőbbséget kap a tünetek kezelése, az egész ember betegségeinek és diszharmóniájának okaira viszont nem figyel senki oda.

A velem való konzultációk legfőbb célja, hogy olyan készségeket és módszereket közvetítsek a gondolkodás- és cselekvésmódod megváltoztatásához, amelyekkel megszabadulhatsz a szorongási problémáidtól és normális életet élhetsz.

Amennyiben a terápia lehetősége szóba kerül és velem dolgoznál együtt, a következőkre számíthatsz:

• megérted mi történik a pánikroham során, kevésbé fogsz félni tőle, és felfogod, hogy nem derült égből villámcsapásként zúdul rád, hanem mindig oka van, és az okot kezeled
• megtanítom, hogyan lazítsd el és nyugtasd meg magad, amikor szorongásaid támadnak
• megtanulod, hogyan bánj eredményesebben azokkal az emberekkel és helyzetekkel, akikkel, illetve amelyekkel találkozol
• segítségemmel feltérképezed a problémás magatartásodat; a kikerülő célú szokásmintákat, amelyek a szorongásod eredményeként kialakultak
• új jelentéssel látod el a szorongás fizikai tüneteit
• segítek azonosítani a kiváltó eseményeket / helyzeteket, amelyek a szorongással kapcsolatosak
• elsajátítod a készségeket, amelyek segítségével a szorongási tüneteid mérsékelhetők, illetve megszüntethetők
• megváltoztatod az érzés- és cselekvésmódod, ahogyan az eseményeket értékeled
• rájössz, hogy amikor megismered a tested és annak reakcióit, előbb utóbb képes leszel csökkenteni vagy teljesen elhagyni a nyugtatókat vagy az antidepresszáns gyógyszereket (Orvosod jóváhagyása nélkül ne változtass a gyógyszereléseden!)
• a világot ésszerűbben és reálisabban fogod fel
• növekedni fog a saját erőd tudata
• előnyösen fogod kihasználni azokat a lehetőségeket és alternatívákat, amelyekről eddig nem tudtál
• Változtatni nem könnyű dolog. Igaz ez akkor is, ha a változással az élet élvezhetőbbé és eredményesebbé válik. Viszont, megismered azokat az akadályokat, amelyek a változtatást megnehezítik, és megtanulhatod, hogyan lehetsz úrrá azon az emberi hajlamon, ami minden újjal szembe fordít.

Tudtad? A szorongásjellegű problémákkal küzdő emberek általában érzékenyebbek a kemikáliákra. Épp ezért számukra a szorongás egyik fő oka lehet a koffein. Egyes pánikzavarral küzdő személy akár pár csésze kávétól is kaphat pánikrohamot.

Tudtad? Az alvás a jó lelki és testi egészség elengedhetetlen feltétele. A jó alvást segítő készségek kialakítása csökkenti a szorongásunkat.

Tudtad? A megfeszült izmoknak közük van a pánikrohamhoz. Az izomfeszültséget az állandó félelem állapota okozza. Tehát mozogj, lazíts nagyon sokat, hogy izmaid visszakapják eredeti hosszúságukat és alakjukat. (...és most irányíts figyelmedet a vállaidra; a legjobb, ha a tükörben teszteled: nézd meg, hogy tartod a fejed, a nyakad, és vedd észre, hogy a vállaid egészen a füledig fel vannak húzva. És most lazítsd el! Élvezd ezt a jóleső érzést!)

Tudtad? A nevetés csodálatos izomfeszültség-oldó, és megmasszírozza minden belső szervünket. :)

Miért nem sikerül a szorongástüneteket csökkenteni? 

Gyakori akadálya, a készségek helytelen alkalmazása:

• Túlságosan ráhagyatkozunk az egyes készségekre

Ha csupán egy vagy két módszerünk van a stressz és a szorongás tüneteinek enyhítésére, elkerülhetetlenül eljön az idő, amikor ezekkel egymagukban semmire sem megyünk

• Elmulasztjuk alkalmazásukat a baj kezdetén

Ha nem törődünk testünkkel, viselkedésünkkel és gondolkodásunkkal mindaddig, amíg komoly stressz vagy szorongás nem tör ránk, ezek a készségek már nem sokat érnek. Mihelyt érezzük, hogy szorongani kezdünk, azonnal vegyük elő a ezeket a technikákat!

• Megelégszünk a szorongástünetek puszta csökkenésével

Nem elegendő csupán a szorongástünetek csökkentésére törekedni. Azt is meg kell tanulnunk, hogyan számoljuk fel azokat a téveszméket és belénk rögzött magatartási sémákat, amelyek a tüneteket okozzák.